A minap szembe jött velem, egy Poecilotheria metallica kolóniát bemutató kis videó az interneten. Most nem térnék ki a tartás körülményeire, és a videót feltöltő személy kilétére. Aki látta, látta aki nem az jobban is járt. Ennek kapcsán felmerült benne hogy, mért ne írhatnék a megszokott fajleírások mellett, egy véleményemet kifejtő kis cikket. Elvégre ez egy blog nem? Akkor vágjunk is bele.

Első körben nézzünk a teljesség igénye nélkül pár példát kolonizálható fajokra. Afrikából itt vannak nekünk a Hysterocrates genus tagja, melyek közül hazánkban a gigas és a laticeps beszerezhető. Kevésbé ismert a kolonizálhatóságáról a szintén Afrikából származó Heterothele genus tagjai. Említésre méltó még sokak nagy kedvence a Monocentropus balfouri, illetve csak hogy, mondjak még egy törpe pókot, ide lehet sorolni a Neoholothele incei-t is. A fent leírt fajok mindegyike tökéletesen tartható kolóniában, nem ismerek olyan beszámolót miszerint bármi probléma volna velük. Akkor minek is írom ezt a cikket? Eddig semmi eget rengetőt nem mondtam. Máris belekezdek a lényegbe.

A problémám nem ezekkel a fajokkal van. Egy jól berendezett terráriumban kifejezetten mutatós tud lenni egy kolónia. A probléma a fenn említett Poecilotheria genussal van. Lehet őket kolonizálni? Papírforma szerint igen. Nos hadd meséljek el két történetet, amik velem estek meg. Budapesti állatkert, rovarház. Nézelődöm, gyönyörködöm a fajokba, elvétve látok egy két madárpókot is. A terem közepén meglátok egy böszme nagy terráriumot látszólag üresen, de berendezve. Közelebb mentem hogy, megnézze mi is lehet benne. Egy szem árva regalis nőstény. Meg is lepődtem miért kellhet ennek a póknak egy majd egy köbös tároló. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Tovább folytattam a nézelődést és találtam egy táblát miszerint ekkor és ekkor előadást tartanak a hangyák életéről. Gondoltam király, érdemes volt eljönni, legalább okosodom picit. Az előadás után szóba elegyedtünk a gondozó sráccal és a végén csak rákérdeztem arra a regalis-ra. Közölte hogy, azért van akkora tartályban mert eredetileg egy húsz fős kolóniának indult a történet. Ez az egy maradt életben a többiek kicsinálták egymást. Táplálék és élettér volt bőséggel. Másodjára mikor pöci kolóniával találkoztam, éppen egy srác állományát vásároltam fel. Volt neki egy tíz főt számláló, szintén regalis kolóniája, két terráriumban elosztva. Sűrűn beültetve növényekkel tele búvóhellyel és a mérete is ideálisnak tűnt. Jobbára adult állatok voltak. Küldött egy listát a teljes állományról, megegyeztünk az árról és pár nappal később mentem is az állatokért. Mire odaértem az állítólagos tíz regából négy lett. A sűrű növényzet miatt észre sem vette hogy megcsappant a létszám. Félreértés ne essék, egyáltalán nem az a cél hogy, akár az állatkertet, akár ezt a jóhiszemű tartót savazzam. Csak leírom a tapasztalataim.

Végszónak annyit mondanék hogy, különbséget kell tenni kolonizálható fajokról és olyan fajokról, melyek csak elviselik egymást. Egy ideig. Aztán általában becsap a ménkű. Pöciknél egy idő után biztos. Személy szerint és egyik pókomat sem tartom együtt. Jobbnak látom semmivel sem stresszelni őket. Egy másik pók táplálék és élőhely konkurenciát jelent és versengés alakulhat ki. Lehetőleg hagyjuk kis kedvenceinket nyugalomban élni.