Egy újabb áldozat, akit kiszemeltem magamnak az elfeledett fajok közül. Az eredete nálam nagyon régre nyúlik vissza. 14 voltam mikor, haltápért indultam el a közeli állatkereskedésbe, ahol is megláttam egy ilyen pókot akciós áron, potom 1600 forintért. Mivel már előtte is tartottam pókot ezért, volt otthon egy kiüresedett terráriumom, így hát gyorsan megvettem a táp mellé a pókot is, plusz még hozzácsaptam egy zacskó tőzeget és mehettem is haza a vadonatúj kis kedvencemmel. Akkoriban olyan 3 cm körüllehetett a teste, azóta jócskán megnőtt, most nagyjából a duplája akkori méretének. Ez cirka 9 éve volt, tehát rá lehet jönni, hogy egy hosszú életű, de lassan növő fajról beszélünk. Azóta került hozzám egy másik nőstény is, aki most 4,5 cm testmérettel sub korban van.

Élőhely és tartás:

Brazília, Argentína és Paraguay síkságain őshonos. Hasonlóan a Grammostola pulchra-hoz kövek alatt, esetleg rágcsálók üregeiban él. Tartásánál oda kell figyelni a páratartalomra. Tapasztalataim szerint nem szereti a túlzottan párás környezetet. Úgy vettem észre, hogy ha az itató körüli 3-4 centis sávot permetezem, akkor érzi magát a legjobban. Szerencsénkre remekül jelzi mi kell neki. Ha magas a pára a terrárium száraz sarkába húzódik, viszont alacsony pára esetén egyszerűen "beleül" az itatóba. Mivel félig meddig üreglakó (itt nem a tipikus ázsiai mély üreget ásó fajokhoz kell hasonlítani) életmódot folytat, ezért fontos számára a vastag talajréteg. Megfigyeléseim alapján a növendék egyedek kiterjedt alagútrendszert készítenek maguknak, a kor előrehaladtéval azonban ellustulnak, sokkal kevesebbet ásnak és inkább a talaj felszínén tartózkodnak. Búvóhelyet tehetünk be neki, bár az enyémek sosem használják, inkább a tején pózolnak. Mivel nem nagy testű fajról beszélünk tartására elegendő egy 25x20x20-as tároló. Az adult nőstények testmérete 5-6 cm, lábfeszük 15-17 cm.

Megjelenés és viselkedés:

Alapszínük fekete. A lábakon a sok más Dél-amerikai fajra (pl: Grammostola pulchripes) jellemző csíkozottság látható, melynek színe e faj esetlén őz barna, vöröses barna esetenként sárgásbarna lehet. A lábakat és az utótestet vörösesbarna szőrök borítják. Carapaxa kezdetben világos barna, ami kor előrehaladtával egyre sötétedik, majd szinte teljesen fekete lesz. Viselkedése elég kiszámíthatatlan. Egyik nap kezes bárány, a másikon meg elborul az agya. Általában véve elég félős. A terrárium nyitására azonnal visszarohan búvóhelyére. Ha az ember tovább idegesíti könnyen szembe kerülhet a csalánszőreivel, amiket bőkezűen és nagy felhőkben oszt. Végső esetben oda is tud csapni. Egyáltalán nem mondanám kezelhetetlen póknak, sőt. Egyedül a csalánszőrökre kell odafigyelnünk, de aki tartott már Dél-amerikai talajlakót az tudja miről beszélek. 

Etetés:

Szerencsére túlzottan válogatósnak sem mondható. Elfogad mindet, ami a testméretéhez illik. Viszont ne lepődjünk meg, ha jó ideig nem fogad el táplálékot. Nála viszonylag gyakoriak a rapszodikus időszakok. Ha előtte jól belakott nem lesz semmi baj. Az öreg nőstényem már közel 3 hónapja nem fogad el táplálékot és nem is úgy néz ki, hogy ez mostanában változni fog.

Szaporítás:

Szaporítása viszonylag könnyű és rengeteg utódot is hoz a világra. Egyes források szerint akár 1000 körüli is lehet a kicsik száma egy kokonból. Saját tapasztalatom sajnos még nincs a témában, de dolgozom rajta. Egész kis tortúrát kellett végigjárnom, hogy belekezdhessek a projektbe. A németektől rendet hímem szállítás közben sajnos levedlett, és a szűk hely miatt ebbe bele is pusztult. Az eladó korrekt volt küldött egy másik sub példányt, aki viszont nem subnak bizonyult. Levedlett majd az azt követő adulási vedlésébe pusztult bele. Az okát sajnos nem tudom. 

Mint láthatjátok azért mégsem olyan egyszerű ezzel a fajjal, ha a világ össze esküdött elenned :) A szaporításáról nem mondtam le, a jövőben tovább próbálkozom. Ez a faj elég közel áll a szívemhez, mivel az öreg nőstényem már nagyon régen velem van. Hosszú élete miatt sokáig boldogíthatja a tulajdonosát.