2018. július 11. 16:38 - SpiderBear

Véleményem a pókok kolonizálásról

A minap szembe jött velem, egy Poecilotheria metallica kolóniát bemutató kis videó az interneten. Most nem térnék ki a tartás körülményeire, és a videót feltöltő személy kilétére. Aki látta, látta aki nem az jobban is járt. Ennek kapcsán felmerült benne hogy, mért ne írhatnék a megszokott fajleírások mellett, egy véleményemet kifejtő kis cikket. Elvégre ez egy blog nem? Akkor vágjunk is bele.

Első körben nézzünk a teljesség igénye nélkül pár példát kolonizálható fajokra. Afrikából itt vannak nekünk a Hysterocrates genus tagja, melyek közül hazánkban a gigas és a laticeps beszerezhető. Kevésbé ismert a kolonizálhatóságáról a szintén Afrikából származó Heterothele genus tagjai. Említésre méltó még sokak nagy kedvence a Monocentropus balfouri, illetve csak hogy, mondjak még egy törpe pókot, ide lehet sorolni a Neoholothele incei-t is. A fent leírt fajok mindegyike tökéletesen tartható kolóniában, nem ismerek olyan beszámolót miszerint bármi probléma volna velük. Akkor minek is írom ezt a cikket? Eddig semmi eget rengetőt nem mondtam. Máris belekezdek a lényegbe.

A problémám nem ezekkel a fajokkal van. Egy jól berendezett terráriumban kifejezetten mutatós tud lenni egy kolónia. A probléma a fenn említett Poecilotheria genussal van. Lehet őket kolonizálni? Papírforma szerint igen. Nos hadd meséljek el két történetet, amik velem estek meg. Budapesti állatkert, rovarház. Nézelődöm, gyönyörködöm a fajokba, elvétve látok egy két madárpókot is. A terem közepén meglátok egy böszme nagy terráriumot látszólag üresen, de berendezve. Közelebb mentem hogy, megnézze mi is lehet benne. Egy szem árva regalis nőstény. Meg is lepődtem miért kellhet ennek a póknak egy majd egy köbös tároló. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Tovább folytattam a nézelődést és találtam egy táblát miszerint ekkor és ekkor előadást tartanak a hangyák életéről. Gondoltam király, érdemes volt eljönni, legalább okosodom picit. Az előadás után szóba elegyedtünk a gondozó sráccal és a végén csak rákérdeztem arra a regalis-ra. Közölte hogy, azért van akkora tartályban mert eredetileg egy húsz fős kolóniának indult a történet. Ez az egy maradt életben a többiek kicsinálták egymást. Táplálék és élettér volt bőséggel. Másodjára mikor pöci kolóniával találkoztam, éppen egy srác állományát vásároltam fel. Volt neki egy tíz főt számláló, szintén regalis kolóniája, két terráriumban elosztva. Sűrűn beültetve növényekkel tele búvóhellyel és a mérete is ideálisnak tűnt. Jobbára adult állatok voltak. Küldött egy listát a teljes állományról, megegyeztünk az árról és pár nappal később mentem is az állatokért. Mire odaértem az állítólagos tíz regából négy lett. A sűrű növényzet miatt észre sem vette hogy megcsappant a létszám. Félreértés ne essék, egyáltalán nem az a cél hogy, akár az állatkertet, akár ezt a jóhiszemű tartót savazzam. Csak leírom a tapasztalataim.

Végszónak annyit mondanék hogy, különbséget kell tenni kolonizálható fajokról és olyan fajokról, melyek csak elviselik egymást. Egy ideig. Aztán általában becsap a ménkű. Pöciknél egy idő után biztos. Személy szerint és egyik pókomat sem tartom együtt. Jobbnak látom semmivel sem stresszelni őket. Egy másik pók táplálék és élőhely konkurenciát jelent és versengés alakulhat ki. Lehetőleg hagyjuk kis kedvenceinket nyugalomban élni.

Szólj hozzá!
2018. június 04. 08:00 - SpiderBear

Aphonopelma seemanni

Eme faj nálam sosem tartozott az álom kategóriába. Egyszerűen nem tűnt érdekesnek. Nem annyira színes, nem a legjobb evő, nem sző szép hálót, "csak" egy átlagos póknak tűnt. Mindezek ellenére pókos karrierem kezdetén beszereztem egy nőstényt. Mit is mondjak? Olcsón adták, ennyi volt az indok. Gondoltam elfér a polcon a többi között. Amikor elhoztam,még akkor sem tűnt valami nagy durranásnak. Ütött kopott nagy barna szőrös dög. Semmi extra. Jó pár hónapig elvolt nálam, de nem lett a kedvencem. Egészen addig a pillanatig, mikor is eljött a vedlés ideje. Mikor megláttam a gyönyörű bársony fekete testét, a rikító narancs hasát és a világító vöröses narancsos mintázatot a lábain egyből hanyatt estem. Tipikusan az a pók ami többet tartogat mint elsőre gondolnánk.

Élőhely és tartás:

Élőhelye kiterjed egész Közép-Amerikára, Texastól egészen Panamáig. Ennél fogva igen ellenálló szinte minden környezettel szemben. Már az ésszerű kereteken belül. Páratartalomra, hőmérsékletre egyáltalán nem érzékeny. Ugyan olyan jól érzi magát a száraz erdőkben, szavannákon és az esőerdőkben is. Mivel közepes termetű faj, teste 5-6 cm, lábfesze 13-15 cm körül mozog, ezért tartására elegendő egy 30x20x20-as terrárium. Vastag talajréteg és bujkáló behelyezése ajánlott. Talajnak ennél a fajnál szerintem a rostos tőzeg és durva szemű homok, esetleg perlit keveréke a legjobb. Próbáltam már kókuszrost és virágföld keverékét, az is elég jól bevált.

Megjelenés és viselkedés:

Nagy elterjedése miatt több színváltozata is létezik. Sajnos pontos lokális adatokat nem tudtam fellelni, hogy melyik színváltozat melyik régióból származik. Ebből a fajból megkülönböztethetünk "dark", "ligh" és "blue" színváltozatot, amik a hobbiban fellelhetőek. Mivel nekem "dark" színváltozatom van ezért, őt fogom leírni. A carapax a test és a lábak is egyaránt feketék. Frissen vedlett egyedeknél a szenek körül illetve a méregkarmokon mélykék irizálást is megfigyelhetünk. Hasa és szövőszemölcsei narancssárgák. A lábakon fehér, narancsos, krémszínű esetleg vöröses árnyalatú mintázat látható. Viselkedése elég kiszámíthatatlan. Van mikor kezes bárány és mozdulni sem akar és van mikor gondolkodás nélkül felveszi a támadópózt. Leggyakoribb eset mikor csak szimplán visszahúzódik az üregébe. Bombázásra nem annyira hajlamos, legalábbis az én állatomnál ritkán tapasztalom. Helyét előszeretettel és gyakran átrendezi, szereti turkálni a talajt. A behelyezett bujkálót nagyon szívesen fogadja, melynek bejáratához finom szövedéket készít.dsc_0022.JPGEtetés:

Étvágyát hullámvölgyhöz hasonlónak mondanám. Nem igazán figyeltem meg periódusokat, van amikor gondol egyet és beszünteti a táplálkozást. Amikor eszeik nem válogatós. Bátran felkínálhatunk neki akármilyen élő eleséget.

Szaporítás:

Sajnos ebben a témakörben elég rossz tapasztalataim vannak. Kétszer kísérleteztem pároztatással és a végeredmény két megevett hím lett. A hímek nagyon félősek, ami nem meglepő a nőstény agresszivitását tekintve. A hím közeledésére első körben dobolt, majd mikor már elég közel ért hozzá egyszerűen lemarta őket. Villám gyorsak tudnak lenni és ha lankad az ember figyelme azonnal megvan a baj. Utódok számáról és keltetésükről sajnos nincsenek tapasztalataim. 

Akik szeretik a nem annyira extravagáns kinézetű pókokat és mint én is szinte rajonganak a hosszú életű, lassan növekedő fajokért, azoknak egyenesen kötelező darab. még egyfajta kihívést is jelenthet a lelkes hobbista számára beszerezni mind a három színváltozatát. Mivel ezeket elég ritkán jelölik még külföldön is (a "blue" színváltozattól eltekintve), ezért nincs könnyű dolgunk. Akik viszont jobban kedvelik a színesebb fajokat, azoknak is ajánlanám figyelmébe, hiszen mint a cikk elején írtam "elfér a polcon a többi között".

Szólj hozzá!
2018. április 18. 20:57 - SpiderBear

Eupalaestrus campestratus

Egy újabb áldozat, akit kiszemeltem magamnak az elfeledett fajok közül. Az eredete nálam nagyon régre nyúlik vissza. 14 voltam mikor, haltápért indultam el a közeli állatkereskedésbe, ahol is megláttam egy ilyen pókot akciós áron, potom 1600 forintért. Mivel már előtte is tartottam pókot ezért, volt otthon egy kiüresedett terráriumom, így hát gyorsan megvettem a táp mellé a pókot is, plusz még hozzácsaptam egy zacskó tőzeget és mehettem is haza a vadonatúj kis kedvencemmel. Akkoriban olyan 3 cm körüllehetett a teste, azóta jócskán megnőtt, most nagyjából a duplája akkori méretének. Ez cirka 9 éve volt, tehát rá lehet jönni, hogy egy hosszú életű, de lassan növő fajról beszélünk. Azóta került hozzám egy másik nőstény is, aki most 4,5 cm testmérettel sub korban van.

Élőhely és tartás:

Brazília, Argentína és Paraguay síkságain őshonos. Hasonlóan a Grammostola pulchra-hoz kövek alatt, esetleg rágcsálók üregeiban él. Tartásánál oda kell figyelni a páratartalomra. Tapasztalataim szerint nem szereti a túlzottan párás környezetet. Úgy vettem észre, hogy ha az itató körüli 3-4 centis sávot permetezem, akkor érzi magát a legjobban. Szerencsénkre remekül jelzi mi kell neki. Ha magas a pára a terrárium száraz sarkába húzódik, viszont alacsony pára esetén egyszerűen "beleül" az itatóba. Mivel félig meddig üreglakó (itt nem a tipikus ázsiai mély üreget ásó fajokhoz kell hasonlítani) életmódot folytat, ezért fontos számára a vastag talajréteg. Megfigyeléseim alapján a növendék egyedek kiterjedt alagútrendszert készítenek maguknak, a kor előrehaladtéval azonban ellustulnak, sokkal kevesebbet ásnak és inkább a talaj felszínén tartózkodnak. Búvóhelyet tehetünk be neki, bár az enyémek sosem használják, inkább a tején pózolnak. Mivel nem nagy testű fajról beszélünk tartására elegendő egy 25x20x20-as tároló. Az adult nőstények testmérete 5-6 cm, lábfeszük 15-17 cm.

Megjelenés és viselkedés:

Alapszínük fekete. A lábakon a sok más Dél-amerikai fajra (pl: Grammostola pulchripes) jellemző csíkozottság látható, melynek színe e faj esetlén őz barna, vöröses barna esetenként sárgásbarna lehet. A lábakat és az utótestet vörösesbarna szőrök borítják. Carapaxa kezdetben világos barna, ami kor előrehaladtával egyre sötétedik, majd szinte teljesen fekete lesz. Viselkedése elég kiszámíthatatlan. Egyik nap kezes bárány, a másikon meg elborul az agya. Általában véve elég félős. A terrárium nyitására azonnal visszarohan búvóhelyére. Ha az ember tovább idegesíti könnyen szembe kerülhet a csalánszőreivel, amiket bőkezűen és nagy felhőkben oszt. Végső esetben oda is tud csapni. Egyáltalán nem mondanám kezelhetetlen póknak, sőt. Egyedül a csalánszőrökre kell odafigyelnünk, de aki tartott már Dél-amerikai talajlakót az tudja miről beszélek. 

dsc_0050.JPGEtetés:

Szerencsére túlzottan válogatósnak sem mondható. Elfogad mindet, ami a testméretéhez illik. Viszont ne lepődjünk meg, ha jó ideig nem fogad el táplálékot. Nála viszonylag gyakoriak a rapszodikus időszakok. Ha előtte jól belakott nem lesz semmi baj. Az öreg nőstényem már közel 3 hónapja nem fogad el táplálékot és nem is úgy néz ki, hogy ez mostanában változni fog.

Szaporítás:

Szaporítása viszonylag könnyű és rengeteg utódot is hoz a világra. Egyes források szerint akár 1000 körüli is lehet a kicsik száma egy kokonból. Saját tapasztalatom sajnos még nincs a témában, de dolgozom rajta. Egész kis tortúrát kellett végigjárnom, hogy belekezdhessek a projektbe. A németektől rendet hímem szállítás közben sajnos levedlett, és a szűk hely miatt ebbe bele is pusztult. Az eladó korrekt volt küldött egy másik sub példányt, aki viszont nem subnak bizonyult. Levedlett majd az azt követő adulási vedlésébe pusztult bele. Az okát sajnos nem tudom. 

Mint láthatjátok azért mégsem olyan egyszerű ezzel a fajjal, ha a világ össze esküdött elenned :) A szaporításáról nem mondtam le, a jövőben tovább próbálkozom. Ez a faj elég közel áll a szívemhez, mivel az öreg nőstényem már nagyon régen velem van. Hosszú élete miatt sokáig boldogíthatja a tulajdonosát. 

Szólj hozzá!
2018. április 03. 19:39 - SpiderBear

Davus pentaloris

Egy elég hányattatott sorsú pókocskáról lesz ma szó. Nem elég, hogy nem is túl népszerű, de szegénykémet össze vissza, mindenféle neveken árulják. Öntsünk tiszta vizet a pohárba és mielőtt rátérnénk az ismertetésre, nézzünk egy kis történelmi áttekintést. 2014-ben vásároltam az első ilyen pókomat. Akkor még általánosan elfogadott és használt neve a Cyclosternum fasciatum volt. Teltek múltak az évek és néhányan kezdtek rájönni, hogy itt bizony valami nincs rendben a nevekkel. Gyorsan át is nevezték az állatot Davud fasciatus-nak. Ugyan ez a faj már létezik, viszont még mindig semmi köze ahhoz az állathoz, amit mi otthonainkban tartunk. Ezután elkövetkezett 2016,mikor is történt egy revízióváltás és végre helyére kerültek a dolgok. Szóval a jelenleg érvényben lévő és használatos neve ennek a fajnak a Davus pentalorisVehetnénk még ide sokféle elméletet,miszerint valójában több hasonló, de különböző fajról beszélünk. Ezekbe nem szeretnék belemenni. Ezeknek az állításoknak semmi alapjuk nincs, amivel alá lehetne támasztani őket. Maradjunk a tényeknél és térjünk rá az ismertetésre. 

Élőhely és tartás: 

Sokáig tévesen Costa Rica-i fajkánt tekintettek rá. Ma már tudjuk, hogy elterjedését tekintve Mexikóban és Guatemala-ban őshonos. Ennek megfelelően az általánosan elterjedt nedves tartás helyett, célszerű visszavenni a párát 60-70% körülire. Megfigyeléseim szerint jobban is kedveli a tartóedény száraz területeit. Mivel nem a nagy testű pókok közé tartozik, ezért egy 20x20x20-as terrárium bőven elég neki. Testmérete 5 cm míg lábfesze 10-12 cm körülmozog, koros nőstények lehetnek nagyobbak is. Hőmérsékletere nem érzékeny, külön fűtést/hűtést nem igényel. A talaj lehet vastagabb, pár az enyémek ásni nem nagyon szoktak. A behelyezett bujkálót kihasználják. Tehetünk be mászóágakat is, melyekre szövedéket fog szőni. Vizes tálból szívesen és gyakran iszik.

Megjelenés és viselkedés:

Lábai színe fekete, melyek frissen vedlett egyedeknél kékesen esetleg lilásan irizálnak. A carapax színe a rózsaszínestől egészen a rozsdabarnáig terjedhet. Utóteste alapszíne szintén fekete, melyen téglavörös haránt irányú csíkozottság látható. Ezek a csíkok az idő múlásával egyre halványodnak, öreg nőstényeknél részlegesen el is tűnhetnek. Nagyon ijedős és gyors mozgású pókok. Ajtónyitásra azonnal vad rohanásba kezdenek vagy búvóhelyükre menekülnek vissza. Bombázást, támadó pozíciót a legritkább esetekben figyeltem meg. Költöztetésnél legyünk figyelmesek. Ugyan támadni ritkán fog, de gyors mozgásának hála pillanatok alatt hűlt helyét láthatjuk. Náluk is javasolt inkább a kádban költöztetni. Nagy örömünkre és szerencsénkre elég sokat van elől, így dekoratív terráriumban igazi kis ékszer lesz belőle. Ha helyét már jól bejárta és belakta, akkor azt nagy valószínűséggel le is szövi. Hálója kevésbé látványos mint mondjuk egy Chromatopelma vagy akár egy Chilobrachys által készített, inkább fátyol szerű.dsc_0036.JPGEtetés:

Félénksége miatt testénél kisebb méretű táplálékkal kínáljuk. Én mindig a carapax-hoz mérem az eledel nagyságát. Ha azzal megegyező vagy kis mértékben nagyobb az megfelelő. Egy ideig próbálkoztam Dubia etetésével, viszont ezzel az volt a gond hogy beásta magát, a kis drágáim pedig nem voltak hajlandók kiásni. Pár nap után nekem kellett kibányászni őket. Nálam a legjobban a csoki csótány vált be. Nem ássa el magát és méretben is megfelelő. Kisebb korban egész jó evők, felnőttként ez a tulajdonságuk megváltozik és akár egészen rapszodikussá is fajulhat. 

Szaporítás:

Elég nehezen szaporítható faj. A hímek termékenységi ideje meglehetősen rövid. Náluk megfigyeltem, hogy egyik napról a másikra egyszerűen bekrepálnak. Három sikeres pároztatásomból eddig egy kokont sem sikerült összehozni. Saját adatokkal nem tudok szolgálni, de a peték száma 100-200 körül alakul. Az utódok nagyon aprók, melyeket mikrotücsökkel lehet táplálni.

Ennyit erről a színpompás fajról. Szaporítási projektét egyenlőre nem adtam fel, jelenleg is van egy pároztatott nőstényem. Az idő majd eldönti mi lesz a sorsa. Úgy vettem észre, sokan erős kifejezéssel élve utálják ezt a fajt. Ezt olyan emberektől hallottam akik tartják is. Hivatkoznak itt a gyors mozgásra és hisztis viselkedésre. Erre csak annyi a kérdésem, hogy más pókoknál ez nem áll fenn? Igen hisztis. Igen kisebb termetű. Viszont színes és sokat van elől. Van nála "jobb" pók is ezt tény, viszont egy esélyt megérdemel azt hiszem :)

Szólj hozzá!
2018. február 26. 09:00 - SpiderBear

Grammostola pulchra

A gyógypók

Miért is ez az alcím? Már korábban olvastam, hogy ezeket a pókokat, Amerikában nagy sikerrel alkalmazzák arachnofóbia kezelésénél. Nos ezt magamnak is sikerült megtapasztalnom. Amikor a mostani párommal még csak ismerkedtünk és megtudta, hogy pókjaim vannak... nos... mondjuk úgy, nemtetszését fejezte ki. Konkrétan arra gondolt, hogy ezt a palit jó messzire el kéne kerülni. Elég komoly arachnofóbiája volt, még a körömnyi picike póktól is kiverte a víz és pánikrohamot kapott. Na kérem teltek múltak a hetek és elérkezettnek láttam az idejét, hogy bemutassam őt az én drága pici állományomnak (ekkor még körülbelül 40 állattal osztottam meg a lakást). Hát nem erre számított. Én sem. A botor módom kinn felejtett tenyérnyi vedlés finoman szólva is meglepte, én meg azt hittem ott helyben elájul és annyi a randinak. A kezdeti sokkból kijőve, pár perc bámészkodás után arra kért, hogy adjak neki egy pókot, amit megfoghat, csak úgy dobozostól. Pár nappal az előtt érkezett hozzám egy növendék pulchra leányzó, én meg gondoltam, ha már terápiás pókok akkor legyen nálam is az. Kezébe nyomtam a dobozt, benne a pókkal "Ismerkedjetek!" felszólítással és a szemem láttára következett be egy szerelem. Ez volt másfél éve, azóta ott tartunk, hogy drága párocskámnak már saját pókicája van és most gondolkodik egy második beszerzésén. Ennyit a sztorizgatásról, térjünk rá a lényegre.

Élőhely és tartás: 

Brazília és Uruguay fűvel,kövekkel tarkított végtelen pampáin őshonos. Általában a kövek alatt kialakított járatában tartózkodik, keveset mozdul ki onnan. A klíma és a táplálékmennyiség is jóval visszafogottam ezen a környéken, mint az esőerdőkben, ezért tartásánál is egyszerűbb dolgunk lesz. Hőmérsékletre és páratartalomra nem érzékeny. Átlag szoba hőmérsékleten és 70% körüli páratartalmon jó érzi magát. Talaja lehet vastagabb, bár az én állatom nem nagyon áskálódik, inkább elvan a felszínen, de azért a lehetőséget megadom neki. Vizestál kötelező kellég a bújkáló pedig opcionális. Ennél a fajnál figyelte meg az egyik jó pókos cimborám, hogy vizestálból sosem iszik, inkább a doboz oldaláról nyalja fel a cseppeket. Én is elkezdtem figyelgetni párásításnál és megerősíthetem, hogy tényleg így van. Ez sok mindent elárul az élőhelyéről. Úgy tűnik ott is inkább a harmatból nyer magának nedvességet. Ezt csak érdekességképpen említettem. 

Megjelenés és viselkedés:

Igen igen a jó öreg pulchra. Kevés pókkal lehet összetéveszteni. Egész teste rövid, bársonyos fekete szőrzet borítja, mely az idő múlásával szürkéssé kopik. A lábakon és az utótesten megfigyelhetünk hosszabb, szintén fekete szőrzetet is. Testfelépítése elég robusztus. Nagy széles carapax és szintén hatalmas kerek utótest. Lábai vastagok és kevésbé nyúlánkak, inkább tömzsibb hatást keltenek. Régen úgy tartották hogy hatalmasra meg tud nőni. Egyes leírásokban olvashatunk 25-27 cm lábfeszt is! Nos ki kell ábrándítanom mindenkit. Egy nőstény kb 14-16 cm-es korban éri el az adulást, nagyon öreg aggastyán nőstényeknél mérhetünk 18 cm-t. Nézzük a viselkedését. Nem véletlenül terápiás pók. Nagyon nyugodt vérmérsékletű állat. Én még sosem láttam támadó pózban, de még nem is beszéltem olyannal aki igen. Bombázást elvétve tapasztaltam, de az sem jellemző. Inkább összehúzza magát és várja hogy elmúljon a veszedelem. Kisebb korban feltűnően aktív, rendezgeti a terepet és még némi szövedéket is szőhet a talajra. Viszont ahogy növekszik úgy tunyul el. Ahány nagyobb pulchrával volt szerencsém találkozni eddig, hát meg kell mondjam nem voltak túl túl mozgékonyak. Lassú kimért állatok. Ez a növekedésükön is látszik. Aki hozzá van szokva ahhoz, hogy növendék állatai havonta vedlenek, annak kín szenvedés lehet kivárni mire ez egyáltalán a jelét mutatja. Nem is ezért szeretjük őket. Kárpótol minket a kinézete.

dsc_0001.JPG

Etetés:

Amilyen lassú a mozgása és a növekedése, annyira gyorsan képes rárongyolni a beszórt eleségre. Az ember ki nem nézné ebből a jámbor jószágból, hogy ilyenekre képes. Szerencsére nem is válogatós,kb mindent megeszik, ami befér a szájába. Csótány, lisztkuka, naposegér. Jöhet neki bármi.

Szaporítás:

Csak a hozzám hasonló fanatikusok próbálkozna a szaporításával. A legtöbb tenyésztő nem foglakozik vele, inkább megveszik külföldön a növendéket és itt eladják. Valahol meg is értem őket. Ki akar éveket várni egy hímre? És ha a hím megvan még közel sem biztos a végeredmény. Szóval igen, elég lutri az egész. Mindenesetre ha sikerül beszerezni egy párt, én azért megpróbálkozok vele. Az utódok mennyiségéről csak olvasataim vannak. Átlagos Grammostoláktól megszokott 300 körüli az utódok száma. Nevelésük nem okozhat gondot, csak a megfelelő méretű táplálékról kell gondoskodni. 

 

Szólj hozzá!
2018. február 13. 11:00 - SpiderBear

Hapalopus sp. colombia big

Az őserdő tündére

Eddig csak nagyobb testű pókokat mutattam be. Most ez változni fog. Ráadásul ehhez a pókhoz magyar nyelvű leírást nem nagyon találni. Lehet örülni :) Nem is gyakori faj itthon, ellenben veszett szép. Nem is értem mért nem lett népszerűbb a hazai közönség számára, talán a méretei miatt. 2017 elején vettem a fajból egy négyes növendék csapatot (nem a csapatot nem úgy értem, hogy kolonizálható faj). Ezek közül most 3 adult nősténnyel büszkélkedhetem, illetve a 4. aki hím lett már nincs közöttünk. A faj népszerűtlenségét az is mutatja, hogy bár próbáltam eladni, egyszerűen senkit sem érdekelt. Talán ezen cikk után felfigyelnek rá páran.  

Élőhely és tartás: 

Kolumbia párás esőerdeiben honos, szóval tartásánál fontos a magas, 80-90% páratartalom. Természetes élőhelyén a talajszinten, kisebb üregeket ás magának az avarban, fák, bokrok tövében. Testméretéhez illeszkedve egy 15x15x15-ös tároló bőven elegendő számára, melyet dekorálhatunk száraz falevelekkel, mohával esetleg kisebb műnövényekkel. Ezekre szép hálót fog szőni. A talaj legyen vastagabb, már amennyire ezekben a méretekben lehet vastagságról beszélni. Lényeg a lényeg, legalább a tároló feléig érjen fel a föld, kókuszrost vagy tőzeg (ki mit használ).  

Megjelenés és viselkedés: 

A pók teste nem nagy. Egy adult nőstény testméretei 3 cm, lábterpesze 5 cm, viszont a megjelenése annál szemkápráztatóbb.  A lábak és a méregkarmok alapszíne barna, carapaxa fekete, melyen a szemektől a fovea-ig egy körte alakú narancssárga folt díszeleg, mely a fovea körül folytatódik és csillag alakot alkot. A carapax szélén továbbá egy vastagabb gyűrű is látható. Utóteste alapszíne szintén fekete, a középvonalon 3 narancssárga folttal, illetve kétoldalt 5-5 folt található még az utótesten. Na ezt még leírni is élvezetes volt. Ránézni még inkább az. Viselkedése a törpe pókoktól megszokott. Elég ijedős és ha valami nem tetszik neki rögtön gyors szaladással adja ezt a tudtunkra. Viselkedéséhez még hozzá tartozik, hogy szeret szőni. Nagyon szép hálóbunkereket alakít ki magának az üreg körül. Tapasztalatom szerint nem épít nagy üregrendszereket, inkább csak egy sekély kis gödröt ás magának, ahova veszély esetén vissza tud húzódni. dsc_0042.JPG

Etetés: 

Meglehetősen jó evők. Méretének megfelelő tücsökkel, csótánnyal etethetjük. Általában elég bátran rombol rá az áldozatára, azonban nagyobb táplálékállat esetén inába száll a bátorsága. Testméreténél inkább kisebb vagy azzal megegyező eleséggel kínáljuk. Válogatni nem nagyon válogat, nálam mindent elfogadtak amit eddig kínáltam. 

Szaporítás: 

Sajnos ezzel kapcsolatban még nincs tapasztalatom. Külföldi fórumokon böngészve kevés információt találtam róla, de néhányan azt írták nem nagy kihívás.  A szűk keresztmetszet itt is, mint annyi fajnál kis hazánkban a hím beszerzése, megfelelő időben és megfelelő állapotban. A hímek a legtöbb kistestű pókhoz hasonlóan hamar feladják. Nálam az említett adult hím 4 hónapot bírt ki és ebből természetesen jócskán kevesebb volt a termékeny időszaka. 

Jól látjátok már megint sikerült összehoznom egy cikket egy olyan fajról, ami nem minden háztartásban található meg. Mit is mondjak? A gyengéim a nem hétköznapi pókok. Talán egy kicsit célom is ezzel a bloggal, hogy népszerűsítsem az elfeledett vagy éppen be sem futott fajokat. Akárhogy is akinek tetszenek a törpe pókok, mindenképpen szerezzen be egy ilyet magának. Nemcsak egy viszonylag ritkább állat gazdája lesz, de megajándékozza magát egy igazán szép és érdekes fajjal. 

Címkék: Hapalopus
Szólj hozzá!
2018. február 07. 16:00 - SpiderBear

Chilobrachys huahini

Thaiföld óriása

Kanyarodjunk picit Ázsia irányába a mostani fajismertetőmmel. Előre szólok a soron következő faj nem tartozik a népszerű pókok közé. Szeretném ha ez változna. Még 2015-ben vásároltam az első huahinimet, ami egy adult nőstény volt. Meglepetésemre pár hónappal később kokont rakott, amit sajnos megevett. Azóta már volt szaporulatom tőle, de erről majd később. Közel három év tartás után szeretném leírni tapasztalataimat.


Élőhely és tartás:


Thaiföld trópusi esőerdőiben őshonos. Itt nem ritka a 40C° és a 80-90% páratartalom. Ez persze nem azt jelenti hogy nekünk is szaunát kell csinálni a szobánkból. 25C°-on, heti kétszeri párásítás mellet nagyon jól fogja érezni magát. Nem túl kényes pók, egyedül a kiszáradásra kell odafigyelni. A talajréteg lehet jó vastag, akár 10-15 cm is, mivel szeretnek ásni és jól tele is szövik a tartóedényüket. Dekorációnak mehetnek be ágak, amiket szintén szépen beszőnek, illetve a kimaradhatatlan itatótál. Méretéből adódóan nagyobb tárolóra van szüksége, én egy 40x30x30-as terráriumot javaslok.


Megjelenés és viselkedés:


Alapszíne a világosbarnától a szürkésbarnáig változhat. Carapaxa általában világosabb színezetű, amin előfordulnak sötétebb foltok. Testfelépítése nyúlánkabb, lábai hosszúak, utóteste ovális alakú, melyen feltűnően hosszú szövőszemölcsök helyezkednek el. Testhossza elérheti akár a 10 cm-t, lábfesze pedig a 20 cm hosszt is. Érdekes megfigyelés hogy a hímek közül kikerülnek igen apró egyedek is, amik akár harmad akkorák is lehetnek mint a nőstény. Ennél a fajnál ez elég gyakori. Térjünk rá a viselkedésre. Egyáltalán nem javaslom kezdő pókosoknak a tartását. Igen deffenzív faj, a legkisebb háborgatásra is képes felvenni a támadó pózt. Ezen kívül még baromi gyors is a lelkem, gyorsasága felnőtt korában is megmarad, nem tunyul el. Fiatal korban elég szökős tud lenni, erre érdemes odafigyelni. Szerencsére felnőtt korban ez megváltozik és inkább csak egyhelyben védekezik. Költöztetésénél nagyon oda kell figyelni. Én azt javaslom, hogy ezt a műveletet inkább egy kádban vagy egy nagyobb ládában végezzük. Azt még meg kell említenem, hogy rengeteg hálót szőnek és legtöbbször lakócsövükben tartózkodnak.dsc_0046.JPGEtetés:


Valahol azt olvastam hogy nem túl jó evők. Hülyeség! Az én állataim egytől egyig mind jó evők voltka és azok a mai napig. Teljesen mindegy mi volt a táplálékállat, lisztkukac, tücsök, csótány, süldőegér ezek elfogadták és csak úgy füstölt a lábuk mikor rámartak az eleségre. Vedlés előtt persze, mint a legtöbb pók ők sem hajlandók enni, de azt hiszem ezt már megszokhattuk más kedvenceinknél.


Szaporítás:

 

Nem tartoznak a nehezen szaporítható fajok közé. Miután jól megetettük a nőstényt, csak utána próbálkozzunk pároztatással. A hímmel szemben mutathat agresszivitást, de tapasztalatom szerint nem ez a gyakoribb eset. A hímmel viszont érdemes lehet vigyázni, mert párzás után hajlamos elszaladni a bús francba. A legutóbbi pároztatásomnál a szekrény alól kellet kihalászni a kis aranyost. Ez a tortúra nem tartott tovább 2 óránál � A kokont nálam kicsivel több mint 3 hónapra hozta le, az utódok száma nagyjából 200-300 egyed volt. Kezdőknek is bátran tudom ajánlani a szaporítását.


Nos egy nem túl népszerű, de minden ízében csodálatos állatról beszélhetünk. Első igazán komoly póknak tudnám ajánlani. Nagy mérete, gyors növekedése és feneketlen gyomra miatt igazi élmény tartani. Ezen kívül még egy szépen berendezett tarráriumban baromi jól mutat az a sok háló amit képes szőni. Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét a tartásához, igazán megérdemli a figyelmet :)

Szólj hozzá!
2018. január 30. 18:47 - SpiderBear

Brachypelma albiceps

Mexikó ékköve

Folytatódjon a sor egy általam szintén nagyon kedvelt Brachypelma fajjal, ami nem más mint a Brachypelma albiceps. A faj tartását még 2015-ben kezdtem el, akkor egy pár vedléses növendéket vásároltam. Ezt az állatot azóta már eladtam. 2016 végén vettem újra egy növendék nőstényt, majd nemsokkal utána egy valamivel kisebb hímet. Sajnos kiderült hogy a nősténnyel nem volt éppen minden rendben, mert rövidesen vásárlás után elpusztult. Hát ennyit az előéletről, most itt vagyok egy szem árva hímecskével. Egy biztos, hogy szerzek még párat ;)


Élőhely és tartás:


Származási helye Mexikó, pontosabban Mexikóváros és Toluca környéke. Szobahőmérsékleten és 60-70% páratartalmon jól tartható. Mint szinte minden Brachypelma fajnak ennek is kell a vastag talajréteg, hogy búvóhelyet áshasson magának, amit gyakran is fog használni. A nagyobb méretű pókok közé lehet sorolni, teste elérheti a 6-7 cm hosszt, míg lábfesze a 14-15 cm-t. Megfelelő terrárium vagy doboz számára egy 30x20x20-as.


Megjelenés és viselkedés:

A lábak és az utótest alapszíne fekete. Az utótesten ezen kívül még hosszabb vöröses szőrzet is megfigyelhető. A carapax a legtöbb egyednél krémszínű, de ritkább esetben előfordulnak nagyon világos szinte már fehér, illetve élénk citromsárga színű példányok is. Egyesek szerint ezek földrajzi hovatartozáshoz köthetők, mások azt mondják színváltozatok. Mindegy is a lényeg, hogy gyönyörűek és a hobbiban igazi ritkaságok :) Ha viselkedését nézzük egy szó jut eszembe, az pedig a hisztis. De komolyan. Rendszerint elől vannak aztán ha az ember csak hozzá ér a dobozhoz, már megy is szaladgálás és a bombázás. Kész agyrém amit le tudnak művelni. Támadópózra odamarásra nálam még nem volt példa, de meg merem kockáztatni, hogy odamar ha úgy érzi. Amit még érdemes elmondani róla, hogy baromi lassan nő. 6 hónap alatt csupán 2x vedlett a növendékem.

dsc_0009.JPG

Etetés:


Egyede válogatja. A fenn említett első növendékem és a nőstényem nem voltak jó evők. Na de a hímem, az aztán tud zabálni. Meg is látszik a seggén, hogy jól van lakva. Náluk azt vettem észre, hogy az argentín csótányt valahogy nem annyira szeretik. A csokicsótányt és a tücsköt valahogy jobban preferálták. Ettől függetlenül érdemes lehet kipróbálni mindent.


Szaporítás:


Erről sajnos még nincs tapasztalatom. Az említett haláleset miatt még egy jó darabig nem is fogok próbálkozni. Annyit azért elárulhatok, hogy lassú növekedése miatt sokat kell várni a hímek adulására, emiatt nehéz is találni a piacon adult állatot. Érdemesebb növendékeket venni és kinevelni magunknak. Már akinek van ehhez türelme.


Összességében egy gyönyörű és érdekes fajról beszélhetünk. Sajnos a piacon ritkábban vannak eladó példányok, de azért nem lehetetlen beszerezni. Kezdőknek is bátran tudom ajánlani, temperamentuma ne rémisszen el senkit, közel sem egy kezelhetetlen faj. A gyűjteményünk igazi kis ékköve válhat belőle.

Szólj hozzá!
2018. január 25. 19:23 - SpiderBear

Brachypelma klaasi

Egy ritka szépség

Talán számomra az egyik legkedvesebb Brachypelma amit valaha is tartani fogok. Évek óta kerestem belőle eladó példányt, de akkoriban ez nem volt olyan egyszerű (most sem tartozik a túl gyakori fajok közé). Kerestem, kutattam, érdeklődtem ismerőseimnél, barátaimnál, hátha akad valakinél, mindhiába. Egy kis idő után fel is hagytam a kereséssel és bumm, 2016 nyarán hozzám került egy adult nőstény pók. Gondolom sejtitek mennyire megörültem mikor a végre el is mentem az állatért és ott volt előttem életnagyságban. Na de ennyit a nosztalgiázásból, térjünk rá arra amiért itt vagyunk. De, hogy mi is az? Megírunk egy jó kis fajismertetőt ;) 

Élőhely és tartás:

Származását tekintve a faj Mexikóban, azon belül is Acapulco térségében honos. Itt az átlag hőmérséklet 27C°, szubtrópusi éghajlattal, főként száraz erdőkkel, némi susnyással borított tájjal. Páratartalomra nem érzékeny, kb 60-70% megteszi neki. Tartására egy 30x20x20-as terrárium megfelel, amiben a talaj lehetőleg vastagon helyezkedjen el, ez lehet kókuszrost, tőzeg vagy virágföld. A behelyezett búvóhelyet szívesen használja, bár az enyémek sokat vannak szem előtt. Itatótál kötelező kellék. Ugyan sosem láttam őket tálból inni, de hagyjuk meg nekik a lehetőséget.

Megjelenés és viselkedés:

Alapból sűrű, mélyfekete szőrzet fedi. Az utótesten és a lábakon hosszabb téglavörös esetleg sötét rózsaszín szőrzet figyelhető meg. Férfiként a színezetét nem mondanám biztosra, nekem ez a rózsaszíntől a vörösön át egészen "kedvenc" agybajt okozó színemig a RÓZSAARANYIG bármi lehet. A nők ezt jobban tudják, hozzászólásokban kérem a színskálát :) Viselkedésre egy kicsit más mint amit a Brachypelma nem tagjaitól megszokhattunk. Ijedős, szalad és még a csalánszőreit sem sajnálja. Ezzel nem is lenne gond, de nem egyszer láttam már őket ágaskodni és bizony oda-oda csap ha szükségét érzi. No, de azért nem kell rögtön rémüldözni. Abszolút kezelhető faj, bárkinek szívesen ajánlom, csak néha hisztis a lelkem. Mint már említettem sokat van szem előtt, ami szintén egy plusz pont e faj mellett. Ja és említettem már hogy egy igazi zabagép? A testmérete sem elhanyagolgató hiszen egy adult nőstény elérheti a 6-7 cm testhosszot és a 14-15 cm lábfeszt. Természetesen mint minden Brachypelma ez sem kapkodja el a növést, de nem is ezért szeretjük őket.

dsc_0018.JPG

Etetés:

Nagyon jó evők. Eleségnek szinte mindent elfogad. Adhatunk neki csótányt, tücsköt esetleg gyászbogárlárvát. Növedék egyedeket etethetjük lisztkukaccal, igazán termetes nőstényeknek kínálhatunk akár napos egeret is (ezzel csak módjával). 

Szaporítás:

Na itt mindenki kösse fel a gatyáját. Igen, nehezen szaporítható fajról van szó, ezért sem terjedt el annyira. Elve, ha van egy nőstényünk, ahhoz hímet szerezni egy rémálom. Másrészről a kokon sem feltétlenül fog sikerülni (feltéve ha egyáltalán csinál kokont). Ennek ellenére én azt azt mondom próbálkozni érdemes és ha az ember megteheti kell is, mivel nem csak egy gyönyörű, de egy ritka állatról is beszélünk. 

Ennyi lett volna az én kis első fajleírásom a számotokra. Remélem elnyeri mindenki tetszését. A végére azért még beszúrok egy képet a növendék hímemről is. Talán ő lesz az új generáció apukája :)dsc_0006.JPG

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása